„Világéletemben bőröndből éltem. Az ágyam mellett van egy koffer, abból pakolom ki a cuccaimat. Hiába van lakásom, folyton ott egy csomag – indulásra készen. Nem az állandósságtól félek, ilyen fajta vagyok. Amerikában fogantam, Budapesten születtem, Ecséden kereszteltek és Veszprémben éltem. Nagymamám mondtam mindig, hogy csavargó lesz ez a gyerek. Igaza lett. Nem tudom, valaha kipakolok-e a bőröndből…”
Ez az interjú nem lesz átlagos. Sem a terjedelmét, sem a formáját tekintve. Még ezen a weboldalon sem lesz átlagos, ahol egyébként is tengernyi hosszúságú beszélgetéseket lehet olvasni.
Hiszen már eleve a Vastag Csabával készült interjú előzménye sem volt szokványos. Újságírói pályafutásom eddigi legkülönlegesebb kalandja.
Egyszerre volt bizarr, szürreális és extrém. Mindenféle tekintetben.
Ugye elnézik nekem az olvasók, hogy a folytatásban néhány igen személyes tapasztalatot is elmesélek az anyag létrejöttével kapcsolatban? Egy újságcikkben ilyet – már csak terjedelmi korlátok miatt sem – lehetne, de hol legyen őszinte az ember, ha nem a saját internetes portálján?
Az egész úgy kezdődött, hogy a Vastag Csaba & Sándor András találkozást az olvasók generálták. A melyinterjuk.hu Facebook oldalán ugyanis megkérdeztem az olvasókat, kiről szeretnének portrét olvasni, és a legtöbb szavazat, hozzászólás a Vastag testvérekkel kapcsolatban jött. Csabát és Tamást szinte ugyanannyian kérték, messze a legtöbben minden más előadó mellett.
Az olvasók kívánsága szent, ezért el is kezdtem szervezni mindkét fiúval a találkozást.
Lassan két évtizede dolgozom a médiában, ezernél is több riportot készítettem, de a Csabával való találkozáshoz hasonlót még nem éltem át. Pontosabban annak körülményeihez. Pedig higgyék el, számtalan extrém helyzetben faggattam már ismert embereket.
Csaba eleve ragaszkodott ahhoz, hogy ne egy átlagos interjút készítsünk egy átlagos helyen. Azzal érvelt, ha egy órát beszélgetünk valahol, abból nem tudok majd portét festeni róla. És lássuk be: igaza van. Tetszett hát az ötlet, hogy menjek vele fellépni. Igen ám, de három hétig hiába telefonálgattunk, valami kavarás mindig volt az időponttal. Mentségére szóljon: becsülettel hívogatott, tehát nem tűnt el, és a telefont is felvette minden alkalommal, de a végén mindig valami elképesztő indokkal elmaradt a találkozás.
Türelmem véges volt, már ott tartottam, hogy elnézést kérek az olvasóktól, és kiírom az oldalra, hogy rajtam nem múlik, de ezzel az emberrel lehetetlen normálisan találkozni.
A teljes interjú ITT érhető el.
Nyomj lent egy lájkot ha kedveled Csabát.
Keress pénzt klikkeléssel - Hunbux light, a megbízható PTC-oldal