S ha már a leckét emlegetjük, akkor egyáltalán nem véletlen, hogy a Kossuth iskola éttermében találkozunk. Édesanyja Márta is itt tanít, most is a nebulókat oktatja, Csaba is idejárt, itt végezte az általános iskolát. Az ország egyik legnépszerűbb popénekesét azonban egyáltalán nem sztárként fogadják a konyhán, inkább meleg szeretettel, régi ismerősként üdvözlik. A szakácsnők azonnal meleg levessel kínálják, amit Csaba örömmel fogad, hiszen aznap még egy falatot sem evett. Nincs idő a kényelmes kanalazgatásra, evés közben beszélgetünk, hiszen röpke két óra múlva már a fővárosban várják egy eseményen.
- Nagyon jó emlékek kötnek ide. Tanulságos és kevésbé érdekes történetek. Mindig kellemes érzés fog el, amikor a gyerekkoromra gondolok – mutat körbe.
Egyáltalán nem csoda, ha otthon érzi magát, a szakácsnők alaposan megpakolják a tányérját, s ezzel együtt több jó tanács is elhangzik.
„Csabikám, ne fogyj már többet! Lassan elfogysz.” Aztán „Csaba többet kéne enned!”, vagy „Csabi, többet kéne hazajárnod!” Persze Csaba csak mosolyog, s mi tagadás valóban vékony, de a szikár kifejezés jobban illene rá.
- Ez többet jelent nekem, mint bármi más – reagál mosolyogva. - Egyrészt a gyerekkoromra emlékeztet, másrészt az ember sosem felejti el, hogy honnan jött és hová tart. Úgy gondolom, alapvetően a kettő össze is függ, vagyis akkor tudod, hogy hová mész, ha tudod, honnan jöttél. Nem véletlen, hogy nem valamilyen hotelben ebédelünk, hanem ide jöttünk az iskolába – magyarázza.
Aztán előkerül az édesanya, Márta is, aki aggódva érdeklődik, jól lakott-e Csaba, szüksége van-e valamire. Persze egyből adódik a kérdés, a család milyen szerepet tölt be az életében, miként tudja őt 120 kilométerről segíteni, támogatni.
- Anyukámmal felhőtlen a kapcsolatunk. Úgy gondolom, hosszú távon muszáj az embernek azoktól várni a segítséget, a támogatást, akikben teljes mértékig megbízhat.
Sok olyat ismerek, akik komoly erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy ezeket a segítőket megtalálják, pedig csak körbe kéne nézniük, hiszen ott van a családjuk. Nekem például az édesanyámék a különböző fellépések megszervezésében is segítenek, vagy kezelik a közösségi oldalaimat, amire egyébként nem lenne
időm. Azért is ők csinálják ezt, mert idegenekre például az utóbbit, sosem bíznám rá. Fontos, hogy ne csak alkalmazottak vegyenek körül, akik hat, vagy nyolc órában teszik a dolgukat - mert szerintem ők a valódi célt sosem láthatják.
A leves felénél jár Csaba, akinek az X-faktor megnyerése óta pályája töretlenül ível felfelé. A tehetségkutató mellett nem is mehetünk el szó nélkül.
- Nagyon szép lehetőség volt ez a számomra, az X-faktor hatalmas lépcsőfok a karrieremben. Már eltelt jó pár év, ha jól számolom négy is, és azóta is szem előtt tartom, hogy a közönségnek megháláljam, hogy rám szavazott. Ez egy hosszú távú munka, ahol folyamatosan kapod a visszajelzéseket. Nemrégiben telt házas
koncertet adtunk a Syma csarnokban, ami azt gondolom, hogy minden képzeletünket felülmúlta. Ezt nagyon nagy eredménynek tartom.
Nem elégszem meg ennyivel, kíváncsi vagyok, vajon erre az ismertségre vágyott-e, ez volt-e valóban az álma.
_ Azt, hogy mire vágyik az ember, az folyamatosan változik. Igyekszem minél többet dolgozni magamon, és próbálok minél többet visszaadni az embereknek. Ez a munka folytonosan arra ösztönöz, hogy amit kapok, azt visszaadjam a közönségemnek.
A teljes interjúért klikk.
Nyomj egy lájkot, ha kedveled Vastag Csaba előadását.
Forrás: veol.hu